Főállású kisadózó nyugdíjjárulékai 2015/2016: Tájékoztató a főállású kisadózó társadalombiztosításáról

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (továbbiakban: Katv.) értelmében a kisadózó vállalkozások tételes adóalanya:

kisadozo-vallalkozó-2014-2015

  • az egyéni vállalkozó,
  • az egyéni cég,
  • a kizárólag magánszemély taggal rendelkező betéti társaság,
  • a kizárólag magánszemély taggal rendelkező közkereseti társaság

 

A Katv. 10. § (1) bekezdése szerint a főállású kisadózó e jogállás időtartama alatt biztosítottnak minősül, a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) és a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényben meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerez. Az ellátás számítási alapja havi 81.300 forint.

 

A nem főállású kisadózó – e jogviszonya alapján – nem minősül biztosítottnak, társadalombiztosítási ellátásra jogosultságot nem szerez.

 

Főállásúnak a Katv. 2. § 8. pontja értelmében az a kisadózó minősül, aki a tárgyhó bármely napján az alábbi feltételek valamelyikének nem felel meg:

  • legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban áll,
  • a Tbj. szerinti kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül,
  • a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minősül,
  • a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minősül,
  • olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32–33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy
  • rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tny.) 39. § (1) bekezdése értelmében, ha a biztosítottnak a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b), g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény értelmében a teljes munkaidőben, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat – elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, a biztosítási időnek az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. A szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset (81.300 forint) és a mindenkori érvényes minimálbér (2013-ban 98.000 forint) arányával. Az arányos szolgálati idő számítást a főállású kisadózó biztosítási idejének szolgálati időként történő figyelembevétele során is alkalmazni kell. (2012. évi CCVIII. törvény 14. § b) pontja)

A minimálbér számításánál figyelmen kívül kell hagyni annak az időszaknak a naptári napjait, amelyeken a biztosítás szünetelt vagy a biztosítottnak nem volt nyugdíjjárulék-köteles keresete, jövedelme.

A számítás módszere a következő: 2013-ban a minimálbér 98.000 Ft/hó, ennek éves összege (12 hó x 98.000 Ft/hó) 1.176.000 forint. A tételes adót fizető főállású kisadózó – ha egész évben változatlan a jogállás – nyugdíjalapot képező éves jövedelme (12 hó x 81.300.- Ft/hó) 975.600 forint lesz. A biztosítási idő aránya 975.600.-Ft : 1.176.000.-Ft = 0,8295. A naptári év teljes időszakára (egy év 365 naptári nap) vonatkozó biztosítási idő arányos része (365 x 0,8295 =) 303 naptári nap. Amikor azt vizsgáljuk, az öregségi nyugdíj eléréséhez szükséges minimum 20 év szolgálati időt (résznyugdíj esetén 15 év) a kisadózó elérte-e, akkor a teljes biztosítási év beleszámít az évek számába (évenként 365 nap). Ha viszont a nyugdíj mértékének kiszámításához figyelembe vehető szolgálati időről beszélünk (az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ), akkor a főállású kisadózó szolgálati idejét arányosítani kell, vagyis ebben az esetben 303 naptári nap lesz a főállású kisadózó által elért szolgálati idő évente.

A Tny. 83/B. § (1) bekezdése szerint ha az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött, nyugellátásban vagy korhatár előtti ellátásban részesülő személy a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetnie kell. A Tny. 83/B. § (1) bekezdése a Tbj. szerinti jogviszonyból származó keresetet említ, azonban – figyelemmel arra, hogy a tételes adó magában foglalja a nyugdíjjárulékot is – a Tny. 83/B. § (1) bekezdésében meghatározott kereseti korlát vizsgálata során a főállású kisadózók esetében nyugdíjjárulék alapot képező keresetként a Katv. 10. § (1) bekezdésében meghatározott 81.300.-Ft-ot kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy a főállású kisadózó a fizetési kötelezettségének tételes adófizetéssel tesz eleget. A főállásúnak nem minősülő kisadózó ugyanakkor a Katv. 10. § (2) bekezdése értelmében nem minősül biztosítottnak, ezért esetében a Tny. 83/B. §-ának alkalmazására nem kerül sor. A főállásúnak nem minősülő kisadózó nem biztosított, jogviszonyával további szolgálati időt nem szerez, továbbá a Tny. 22/A. §-ában meghatározott nyugdíjnövelésre sem szerez jogosultságot.

 

 

Jogszabályok:

  1997. évi LXXXI. törvény

                       2012. évi CXLVII. törvény